Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis csibe, aki egy csendes kis faluban élt, ahol a nap mindig ragyogott. Minden reggel a nap első sugarai ébresztették a falubelieket, de egy napon a nap nem jelent meg az égen. A falu lakói aggódtak, mert a sötétség mindent elborított.
A kis csibe, akit Csillának hívtak, kíváncsi természetű volt. Látta, hogy a falubeliek szomorúak, és elhatározta, hogy megkeresi a fényt. "Elindulok a világ végére, ha kell!" mondta Csilla a barátainak, a kacsa és a nyúl testvérpárnak. "Velem tartotok?"
A kacsa és a nyúl boldogan igent mondtak. Elindultak hát hármasban a hatalmas erdő felé, amelyről azt beszélték, hogy ott található a fény forrása. Az erdő sűrű és titokzatos volt. Minden lépésüknél újabb varázslatos lényekkel találkoztak.
Egyszer csak találkoztak egy bölcs bagollyal, aki egy öreg fán ült. "Merre visz az utatok, kis vándorok?" kérdezte a bagoly.
"A fényt keressük, hogy visszahozzuk a falunkba," válaszolta Csilla.
A bagoly elgondolkodott. "A fényt egy barlang mélyén találjátok, de vigyázzatok, a barlangot egy félelmetes sárkány őrzi."
Csilla és barátai nem ijedtek meg. "A szeretet és a jóság lesz a fegyverünk," mondta a nyúl bátran.
Hosszú út után végre megérkeztek a barlanghoz. A sárkány valóban ott volt, hatalmas és ijesztő. "Ki merészel zavarni?" morogta a sárkány.
Csilla előlépett. "Mi csak a fényt szeretnénk elvinni a falunkba, hogy újra boldoggá tegyük az embereket."
A sárkány meglágyult. "Sosem kért még tőlem senki ilyet a jóság nevében. Ha bátorságotok és szeretetetek valódi, megengedem, hogy elvigyétek a fényt."
Csilla hálásan megköszönte, és a sárkány átadta neki a fény egy kis darabkáját. Ahogy Csilla és barátai visszatértek a faluba, a fény ragyogni kezdett a kezükben. Ahogy közeledtek, a nap újra felkelt, és a falubeliek örömmel fogadták őket.
"Csilla, te vagy a fény hordozója," mondták neki. "Te hoztad vissza a napot."
Csilla mosolygott. "Csak szerettem volna, hogy mindenki újra boldog legyen."
És így is lett. A falu újra fényárban úszott, és mindenki emlékezett Csilla bátorságára és jóságára.
Így történt, igaz volt, mese volt! Mert a szeretet és a bátorság fénye mindig beragyogja az életünk sötét pillanatait.
