A varázstojás
Mikor van húsvét:
Panni és Bence abban az évben nagyon készültek a húsvétra. Az azt megelőző években – Bence pici baba voltára tekintettel – az ünnepet fővárosi lakásukban töltötték. Most azonban falura készültek, hogy az apai nagyszülőkkel együtt húsvétozzanak. Panni megérkezésük után azonnal rákérdezett Mamától:
– Idén is keresgélhetünk majd hímes tojást a bokrok alatt?
– Hogyne. Ne félj, időben gondoskodtam róla, hogy legyen elég begyűjtenivaló. Már mind megfőztem, és napokkal ezelőtt meg is festettem őket. Most még több színben, mint amikor utoljára itt jártál.
– Én is szeretnék tojást festeni – mondta erre Panni. – Az iskolában megdicsért a tanító néni, hogy milyen szép mintákat festettem a tojásra. Két ötöst is adott érte.
– Hát, kis unokám, én már nem érek rá a tojással bíbelődni, itt van nekem az ünnepi sütés-főzés minden gondja. Jövőre is lesz húsvét, majd akkor együtt készülünk fel rá.
Pannit azonban a szép jövő ígérete nem nyugtatta meg. Ez a kisöccse, Bence számára az első játékos tojásgyűjtő alkalom – gondolta -, ezt muszáj emlékezetessé tennie. Azután, egy hirtelen ötlettől vezérelve, kiment az istállóba. Már korábban is látta, hogy Kati, a kotlós, ott ücsörög egy fonott kosárban, egy halom tojás fölött, és a kiköltésükön szorgoskodik.
Talán észre se veszi, ha kicsenek alóla egy tojást – ötlött fel Panni agyában. Panni szelíd, de félreérthetetlen hessegető mozdulatára Kati meglepetten röppent le a tojásokról. Panni gyorsan elvett egy tojást, azt, amit az egyformák között mégis a legszebbnek látott, majd sebesen kiiszkolt az istállóból. Az ajtóból visszatekintve megnyugodva látta, hogy a kotlós – mintha mi sem történt volna – már ismét ott ült a kosárban.
Panni jó előre készült a tojásfestésre, ezért otthonról magával hozta a filctoll készletét. Semmi sem állhatta útját, hogy elkészítse a húsvét legdíszesebb tojását, amit persze Bencével akart megkerestetni. Kicsit ugyan elgondolkodtatta, nem lesz-e abból baj, hogy nyers tojásra rajzol, nem törik-e össze, de aztán már csak táncolt a kezében a filctoll, és egyre kacskaringósabb, színesebb minták tűntek elő a tojáson. A végeredmény még az ő szívét is megdobogtatta. Nagyon szép lett! Már szinte sajnálta odaadni másnak, de hát a testvérkéjét akarta meglepni vele. Őt pedig nagyon szerette, így már előre örült annak, milyen nagy lesz öcsikéje meglepetése a varázslatos szépségű tojás láttán.
A még mindig langyos tojást, hogy az ünnepig illetéktelen szemek elől rejtve tartsa, betette egy ócska kötött sapkába. De főként azért, hogy meg ne sérüljön, el ne törjön.
Eljött a nagy nap, húsvét napja. Papa megsúgta Panninak, hogy a tojásokat már kiporciózta a bokrok alá, és ha véget ért az ebéd, indulhat a móka, a tojáskeresés. Panni egy pillanatra eltűnt az ebédlőasztal mellől, de csak azért, hogy a maga csinálta hímes tojást elrejtse egy málnabokor alá, a kert legtávolabbi zugába. Ebéd után azt mondta a kisöccsének:
– Bence, neked egy varázstojást kell megkeresned. Csak légy kitartó, menj el egészen a kert végéig, ahol a málnabokrok zöldellnek.
A napocska kitartóan, melegen sütött, de bizony Panni is jócskán kimelegedett, amíg az összes tojást sikerült megtalálnia. Bence azonban csak nem került elő a málnabokor takarásából. Kiabálni kezdtek neki, bár félni nem kellett, a kertet kerítés zárta körbe, a kisfiú még csak véletlenül se kóborolhatott el úgy, hogy ne találjanak rá.
A hívó szóra egyszer csak feltűnt Bence. A rajta lévő kisinget derekához fogva, óvatosan közeledett a rá váró felnőttek felé.
– Na, mit találtál kis Bencém? – kérdezte Papa.
– Megtaláltam a varázstojást, és ez volt benne – felelte Bence, egyidejűleg feltárta inge tartalmát, amiben a díszes, hímes tojás héjának apró darabkái között ott fészkelődött egy frissen kikelt, sárgapihés kiscsibe.
Hát igen. Hála Panni gondosságának, óvatosságának, az öreg kötött sapka, na meg a jó meleg tavaszi napocska melegének. Épp elérkezett az ideje, hát kibújt a varázstojásból a kiscsibe.
Hozzá kell tenni, hogy aznap a többi tojásból is kikeltek kispipi testvérkéi, odabenn az istállóban, Kati kotlós jóvoltából. Ez a húsvét és a varázstojás örökre megmaradt aztán a családtagok emlékezetében.
– Hát ez volt az én mesém – fejezte be a történetet Panni néni. – Tetszett mindenkinek? -Neked is?
És Panni néni cinkosan kacsintott az asztalnál húsvéti sonkáját jóízűen falatozó Bence bácsira.