Egyszer volt, hol nem volt, a sűrű, zöldellő erdő mélyén élt néhány húsvéti manó. Ezek a manók minden évben izgatottan készültek a húsvéti ünnepre. Egy nap azonban szörnyű dolog történt: eltűnt az ünnepi kosaruk, tele színes tojásokkal és édességekkel.
– Mit tegyünk most? – tördelte a kezét Palkó, a legkisebb manó.
– Ne aggódj, Palkó – mondta Zsófi, a legbölcsebb közülük. – Meg kell találnunk a kosarat, mielőtt eljön a húsvét!
Így kezdődött a nagy kalandjuk.
Elindultak a titokzatos erdő mélyére, ahol a fák úgy hajoltak össze, mintha suttogtak volna egymásnak. Keresgéltek a bokrok között, de sehol sem találták a kosarat. Ekkor az egyik manó, Laci, észrevett valamit a fűben.
– Nézzétek, egy nyom! Egy nyúl tappancsnyoma! – kiáltotta.
– Kövessük! – javasolta Zsófi. Mindannyian egyetértettek, és elindultak a nyomok mentén.
Ahogy haladtak előre, találkoztak egy kedves mókussal.
– Segíthetek nektek valamiben? – kérdezte a mókus.
– Elveszett a húsvéti kosarunk – magyarázta Palkó szomorúan.
– Talán tudok segíteni. Van egy varázslatos térképem, amely megmutatja az erdő titkos ösvényeit – mondta a mókus, és előhúzott egy kis pergament.
A manók izgatottan nézték a térképet. Elvezette őket egy különös helyre, ahol még sosem jártak.
Hamarosan egy eldugott tisztáshoz érkeztek, ahol egy kis tó csillogott a napfényben. A tó partján egy róka ült, és vidáman integetett nekik.
– Üdv, manók! – köszöntötte őket a róka. – Tudjátok, hogy a kosaratok itt van nálam?
– Igazán? – kérdezte Laci. – De hogyan került ide?
A róka elmesélte, hogy egy kíváncsi nyúl kölcsönvette a kosarat, hogy megnézze, milyen szép dolgok vannak benne. Mivel azonban nem tudta visszavinni, elhozta a rókának, hogy vigyázzon rá.
– Nagyon sajnáljuk, hogy aggódnotok kellett – mondta a róka. – De most, hogy itt vagytok, visszaadom nektek.
A manók boldogan vették át a kosarat, és megköszönték a rókának a segítséget. Ahogy visszaindultak a faluba, a mókus és a róka is csatlakozott hozzájuk. Útközben vidám dalokat énekeltek, és nevetgéltek.
Amikor visszaértek, az egész falu ünnepelte a manók hősiességét. A kosár tele volt gyönyörű tojásokkal és édességekkel, és mindenki alig várta, hogy megünnepeljék a húsvétot.
– Köszönjük, hogy segítettetek nekünk – mondta Zsófi a barátaiknak. – Nélkületek nem sikerült volna.
A mókus és a róka mosolyogva válaszoltak.
– Öröm volt segíteni nektek. Mindig számíthattok ránk.
És így történt, hogy a húsvéti manók ismét boldogan készülődtek az ünnepre, tanulva a szeretet és a jóság fontosságáról.
Ez bizony így volt, mese volt, talán igaz sem volt.
