Húsvéti népszokások

Húsvéti népszokások, Húsvéti szokások napjai:

Húsvét vasárnap

Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.

Húsvét hétfő

Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.

Húsvéti népszokások, Húsvéti szokások:

Barkaszentelés, kiszehajtás, villőzés.

A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás, de a megszentelt barkát különösen alkalmasnak találták „rontás” ellen, de használták gyógyításra és a mennydörgés, villámlás elhárítására is.

A földműveléssel kapcsolatosan is felhasználták, mert a kert földjébe tűzve elűzte onnan a férgeket. A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé „virághétnek” és a névmánia miatt a legjobb időnek tartották virágmagvak elvetésére. Kiszehajtás, villőzés: ez a virágvasárnapi jellegzetes leányszokás,

A „kisze” többnyire menyecskének öltözött szalmabábú.  A lányok énekszóval vitték végig, majd a falu végén vízbe dobták, vagy elégették. A bábú a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett. A kiszejárást a bábú elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. A fiatal menyecske ruháját, vagy csúnya rossz ruhákat aggattak rá. Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki elsőnek felkapja, vagy öltözteti, az hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábú, úgy tartották, hogy visszajön a betegség a faluba és elveri a határt a jég.

A kiszét énekszóval vitték végig a falun, majd a patakhoz vagy a falu határához érve levetkőztették, és csak akkor égették el, vagy dobták a vízbe. A vízbe dobott kiszéből minden lány egy-egy szalmacsomót dobott a vízbe. Úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy.

A Zobor-vidéki Alsóbodokon (Nyitra vm.) virágvasárnap, a reggeli mise után kezdték el a gyerekek a „villőzést”. Az öttől tizenkét éves korig a „jánkák” járják végig a falut, ahol az egyik háznál elkészítik a „banyát”, majd kifutnak vele a közeli patakhoz. Leszedik róla a ruhát, és belehajítják a patakba a következő mondóka kíséretében: Bolha, tetű, mind lehulljon, Dög kolera itt maradjon! Tyű! Ezután következik a „hajvillőfa” feldíszítése, amit a legények még az előző nap kivágtak. Szalagokat, hajkötőket kötnek rá, majd énekszóval sorra járják a házakat. Ajándékba tojást kaptak.

Húsvéti tojásfestés

A régen használt természetes színező anyagokat pl. hagymahéj, ma már felváltottak a mesterséges színezők. A régi tojásdíszítési technikák kézügyességet és rengeteg türelmet igényeltek. Régen a legegyszerűbb díszítési technika a különböző levelek felhasználásával készült díszes tojás volt (berzselt tojás), de sok helyen a mai napig megőrizték az egyes tájegységekre jellemző díszítési motívumokat és technikákat, ilyenek pl. a karcolás, hímezés, vagy akár patkolás.

Húsvéti locsolás

A locsolkodás napja a Húsvéthétfő. A vízzel való locsolkodás hagyománya a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik. Vidéken még ma is több helyen kútvízzel locsolják a lányokat, a városokban azonban elterjedt a kölnivizek, parfümök használta.

A locsolásért cserébe a fiúk a régi időkben kézzel festett tojást kaptak. Ezeket a vörös vagy lila hagyma héjával, vagy a zöld dió levével festettek különböző színűre. Manapság a lányok a fiúkat Húsvéthétfőn vendégül látják, különféle ételekkel, süteménnyel, kaláccsal és italokkal kínálják. A locsolkodók érkezéskor különböző versikéket, mondókákat szavalnak, az apróbbak locsolópénzt is kaphatnak fáradozásukért.