Egyszer volt, hol nem volt, az erdő szélén élt egy bájos kis nyuszi, akit Nyufinak hívtak. Nyufi különleges volt, nem csak a puha bundája miatt, hanem mert tele volt kíváncsisággal és bátorsággal. Egyik reggel, mikor a nap még csak éppen hogy felkelt, Nyufi észrevette, hogy sötét felhők gyülekeznek az égen. Az eső hamarosan zuhogni kezdett, és mintha soha nem akarna elállni.
Az erdő lakói mind a fák alá húzódtak, és aggódva nézték az égen folyó víztáncot. "Mi lesz velünk, ha ez így folytatódik?" kérdezte egy mókus Nyufitól. "Nem tudunk élelmet gyűjteni, és az odúnk is beázik."
Nyufi elhatározta, hogy tesz valamit. "Meg kell állítanom az esőt!" jelentette be barátainak. A többiek kétkedve néztek rá, de Nyufi eltökéltsége határtalan volt. "Hogyan tudná egy kis nyuszi megállítani az esőt?" kérdezte Tappancs, a bölcs bagoly.
Nyufi elindult a nagy tölgyfa felé, ahol Tappancs élt. "Kérlek, mondd meg, mit tegyek!" kérlelte Nyufi. Tappancs egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt: "A varázslat a szívedben van, Nyufi. Hidd el, hogy meg tudod csinálni, és keresd meg a Szivárvány Tündérkét, ő segíthet neked."
Nyufi összeszedte minden bátorságát, és elindult a hegyek felé, ahol a tündér élt. Az út hosszú és nehéz volt, de Nyufi szívében a szeretet és a jóság vezette. Útközben találkozott egy elázott cinegével. "Miért vagy ilyen szomorú?" kérdezte Nyufi. "Az eső elmosott mindent, és nem találom a fészkem," sírdogált a cinege. Nyufi megölelte, és megígérte, hogy segít neki, ha visszatér.
Végül elérte a Szivárvány Tündérkét. "Nyufi, mit keresel itt ilyen időben?" kérdezte a tündér kedvesen. Nyufi elmesélte a történetét, és a tündér meghatódott a bátor nyuszi szavain. "Megadom neked a varázscseppet, ami megállítja az esőt, de csak akkor működik, ha igaz szívvel használod," mondta a tündér.
Nyufi hálásan megköszönte, és visszaindult az erdőbe. Amikor odaért, a barátai már nagyon várták. "Siess, Nyufi!" kiáltotta a mókus. Nyufi elővette a varázscseppet, és a szíve mélyéből kívánta, hogy az eső álljon el.
Csoda történt! A felhők eloszlottak, és a napfény áttört az égen. Az állatok örömmel ugrottak elő rejtekhelyükről, és megölelték Nyufit. "Megcsináltad!" ujjongtak mindannyian.
Nyufi soha nem felejti el, amit aznap tanult. A bátorság és a szeretet csodákra képes, ha igaz szívből fakad. Az erdő lakói összefogtak, segítettek egymásnak rendbe hozni a kárt, amit az eső okozott, és a cinege is visszatalált a fészkéhez.
És így volt, igaz volt, talán nem is volt igaz, de ez a mese így kerek. A bátorság, a szeretet és az összetartás mindannyiunk számára fontos, és Nyufi története ezt tanítja meg nekünk.
