Húsvét, a feltámadás ünnepe

Jézus feltámadásának eredete régmúlt időkre nyúlik vissza

Ki ne ismerné a húsvét ünnepének fő motívumát: Jézus csodáját, aki az emberekért feláldozva magát, feltámadt a halálból? Halálával megváltotta bűneinket, feltámadása pedig egy olyan csoda, ami hitünket még erősebbé teheti.

És bár a keresztény isten, és azon belül Jézus egyedi és megismételhetetlen – a feltámadó isten misztériuma nem előzmény nélküli. Feltámadó isten több is volt a régmúltban, sőt: mind mélyebbre és mélyebbre kell ásnunk, hogy megtaláljuk a gyökereket. És végül kiderül, milyen messzi múltra tekint is vissza a halálból visszatérő isten képe.

Húsvét, a feltámadás ünnepe: Hórusz, az egyik legrégebbi feltámadó ős

Az ókori Egyiptomban még számos isten uralkodott az emberek felett; ezek egyike Hórusz. A két főisten, Ozirisz és Ízisz után a harmadik legfontosabb istenség. Az egek ura, akit legtöbbször sólyom és emberalak keverékeként ábrázolták.

Hórusz már egészen fiatalon megmutatta isteni tulajdonságát. Gyermekkorában bölcsőjében halálra marta egy kígyó: hazatérő anyja, Ízisz Ré istennőhöz imádkozott, és az ima meghallgatásra talált. Thot isten segítségével a kis Hórusz feltámadt halottaiból.

Hóruszból ezek után talán érthető módon a megújulás, körkörös újjászületés istene lett. Az egyiptomi fáraók is az ő leszármazottainak tartották magukat.

Húsvét, a feltámadás ünnepe: Innin, a sumérok feltámadó istene

Csaknem ugyanebben az időben Mezopotámiában virágzott a termékenység istennőjének kultusza. Innin vagy Inanna néven ismerték, és a termékenység istennőjeként tisztelték. Az egyik történetben leszáll az alvilágba, ahol az alvilág úrnője karóba húzatja. Némi segítséggel azonban feltámad, de az alvilágból csak úgy tud megszabadulni, ha valakit feláldoz maga helyett. Az egyik változat szerint saját szerelmét, Dumuzit választotta ki. Végül félévente cserélték, melyikük él szabadon a földön, míg a másik az alvilágban várta, hogy eljöjjön az ő ideje.

Ez egyébként ismerős lehet a görög Perszephoné istennő történetéből. Neki csak élete egyharmadát kellett az alvilágban, annak ura és egyben férje mellett tölteni. És ha már görögök…

Húsvét, a feltámadás ünnepe: első és második Dionüszosz

…Perszephoné istennő Zeusztól (aki amúgy az apja volt) született gyermeke, Zagreusz a féltékeny Héra áldozata lett: széttépték őt a titánok. Egyedül a szíve maradt meg, melyet Szemelé megevett. E szív magzattá alakult, és a halott gyermek újjászületett: ezúttal Dionüszosz néven.

És micsoda véletlen, Perszephoné, az „első” és második, feltámadott Dionüszosz anyja nem más, mint a termékenység, termés, tavaszi megújulás istennője…

Húsvét, a feltámadás ünnepe: a természet újjászületésének istenei

Mert minden feltámadó isten tulajdonképpen a természet körforgásának megszemélyesítője: télen meghalnak, pihennek, majd tavasszal újult erővel térnek vissza az életbe.